Hamar beköszöntött a jó idő, így terveimmel ellentétben korábban eltettem a téli gépsárkányt és folyamatos használatba vettem a Diverge-t. Az idei túrám folytatásaként és a jó idő hatására szintén egy korábbi MTB túrám útvonalát vettem elő és megcéloztam a Börzsönyt! Kismarosig egyenlőre, autóval mentem, de onnan bringával neki estem a Nagy-Hideg-Hegynek.
Az eleje aszfalt volt, tökéletes bemelegítés, aztán jött Kóspallagtól a murvás terep rész.
Egy kicsit benéztem az első elágazást és a piros kereszten indultam el felfelé. Ez egy füves, árkos nehéz terep, inkább monti, mint gravel, de ha nehezen is, kitekerhető volt, itt már tudatosan figyeltem a hajtásra, a hajtókarra, hogy a lehető legkevesebb alkalommal érjen le, lévén terepre készültem és a 27,5-s kerekek voltak bent a 40-es gumikkal. A tapadással továbbra sem volt gond, a föld és füves utakon tökéletesen működik, az eddigiek alapján egyedül a nagyobb, mélyebb kavicsos részeken kevés egy kicsit a mintázat, de az már egy másik szakág (mtb) és felszereltség. Egy vizes árkon történő átemelésen kívül végig tekerhető volt, de nem volt őszinte a mosolyom a tetején, főleg, amikor szembesültem vele, hogy ezt az utat megtehettem volna egy überfrankó murvás úton is… Tanulópénz. ;-) A felismerés után ezen keresztül (a piros vonalon) haladtam tovább a hegytetőre. Gyönyörű látvány tárult egyszer-egyszer elém, szinte mesébe illő tisztások, kis házzal és az erdővel, a tavasz illatával, ami megállíthatatlanul közeledik!
Kb. egy 20-25 perces mászást követően már fent is találtam magam a hegytetőn. Hála, a nevével ellentétben nem volt hideg, de nem akartam sokáig időzni, nehogy megfázzak, ezért egy banán és egy-két kép készítése után felvettem a széldzsekit és elindultam lefelé, egy kellemes kis lejtőzésre.
A Shimano 105 hidraulikus fékjeit nagyon megszerettem. A fékváltókarok nagyon kézre állnak, a fék hatékonyan működik, komolyabb terepezés esetén ajánlott. A bowdenes fékek kisebb igénybevétel esetén illetve vizes körülmények között használhatóak jól a felnifékhez képest. Ezt mindenki el tudja dönteni maga, milyen terepen és milyen körülmények között fogja leginkább használni a bringát. Én ragaszkodtam a hidraulikus fékhez, illetve aki ilyen összeget költ már bringára, mindenképpen érdemes tárcsafékben gondolkodnia, értéktartóbb lesz a bringa, ami esetleges eladásnál számít.
A leérkezést követően a visszafelé haladva még felkanyarodtam a kisinóci turistaház felé, de a turistaháztól nem mentem tovább a Szent Orbán fogadóig, mert minden zárva volt, és éreztem, már kezdek kicsit éhes lenni, így ott visszafordultam.
Lejtmenetben megálltam és egy kis mesterséges tóparton bedobtam az utolsó szendvicsemet, majd kényelmesen visszatekertem Kismarosra az autóhoz.
Összességében egyre jobban kezdek összeszokni a bringával, kezdek megbarátkozni a 11-30 országúti és a 11-34 sorral a 27,5-s CX kerékszetten. Terepen a hajtókar hosszával is ki fogok tudni békülni, csak az egy kicsit hosszabb folyamat...
Lassan jöhet a bikepacking próba! ;-)
„Grevölözzetek, mert grevölözni jó!”
Pacsi!