Azoknak szól leginkább ez a cikk, akik az elmúlt időszakban kezdtek vagy kezdenek el a bringázással komolyabban megismerkedni, élményeket gyűjteni. Az Everesting kihívás nem egy újkeletű dolog (sőt!) és a bringás társadalomban szinte mindennaposnak mondható. Például a kolléganőm párja kb. két-három héttel előttem csinálta meg (talán felkészülés gyanánt?), majd utána megnyerte a BalatonBikeDerby SOLO kategóriáját, egy egészen komoly teljesítménnyel (ezúton is gratulálok hozzá ;-). Szóval, ez a cikk arra hivatott, hogy a saját élményeimen keresztül csináljon kedvet, nyisson új távlatokat, ösztönözzön és ismertessen meg benneteket olyan új dolgokkal, amiről eddig talán még nem tudtátok, hogy ott van bennetek, képesek vagytok, lehettek rá! :-D
Simon Balázs kollégám (BG Fit https://bringaland.hu/bike-fitting-402 – Tollcoach https://tallcoach.hu/ ) segítsége mellett csinálom a bringás edzéseimet. Erre leginkább azért van szükségem, mert ez egy olyan plusz motivációt ad számomra, ami miatt (szinte) mindig megcsinálom az edzéseimet. Nem voltak különösebb céljaim hosszú távon, csak hogy erősödjek, jól menjen a bicó, élvezzem a bringázást, a tekerést. Aztán tavasszal Balázs jelezte, hogy jó lenne nyárra komolyabb célokat kitűzni, amire „fel lehet húzni az edzések ívét”… Elgondolkoztam és mivel én nem vagyok annyira híve a versenyeknek, illetve szeretek hegyre menni, úgy döntöttem, bevállalom az Everesting 10K-t. Balázs nem osztotta annyira a lelkesedésem, mondván egy ilyen megmérettetés, kihívás nem annyira a maximum teljesítményről szól, inkább egy állóképességi és főleg mentális erőpróba. Elszánt voltam, ezért belőttük a június elejét.
A céldátumot kb. egy hónappal előtte pontosítottuk, eredetileg június 14-re. Aztán az élet úgy hozta, hogy 14-e előtt egy héttel kaptam egy gyengébb torokgyulladást, ami utána felment e felsőlégutakra. Balázs javaslatára így eltoltam egy héttel az eseményt 21-re. Így utólag nem volt a legjobb döntés, a két dátum között pont 10 fokkal volt több a napi átlaghőmérséklet… Jobb lett volna inkább áttenni késő nyárra, kora őszre. De türelmetlen voltam és hajtott a teljesítési vágy… „megizzadtam érte”! :-D
Helyszín
Ez (is) egy elég fontos kérdés. Biztos választhattam volna jobb helyszínt… de egyrészt a Kékes ezen szakaszáról volt tapasztalatom egy évről korábbról, másrészt mégis hazánk legmagasabb pontja, ami, ha úgy nézzük, a legközelebb van az Everesthez. Az észérveket tekintve a legfontosabbak azok voltak, hogy tökéletes minőségű az aszfalt, ezen a részen – a hétvégétől eltekintve – minimálisnak mondható a forgalom. Van parkoló, nyomós kút, büfé és még nyilvános wc is, ha kinyit… :-D
Az emelkedés fokozatosságába bele lehet kötni, de relatíve rövidtávon sokat emelkedik, ami esetünkben nagy előny. Papíron ez úgy néz ki, hogy kb. 3500 m hossz alatt, 300 m szintemelkedés van – ami később, mint kiderült, kevesebb.
Kihívás! Élmény?
Hogy kihívás-e, az nem kérdés, az hogy milyen területen, az mindenkinél más és máshogy jelentkezik valószínűleg. Csak a rend kedvéért a teljes táv 230 km volt, a menetidő 17 óra 24 perc és a teljes szintemelkedés 8.901 m (https://www.strava.com/activities/5509611021#kudos).
Így visszatekintve, számomra inkább volt mentális kihívás, mint fizikai, valószínűleg ez a rendszeres edzés, a megfelelő szakmai irányításnak, felkészítésnek volt köszönhető (Balázsnak még egyszer köszi!). Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a 10K-t fogom megcsinálni, ami 10.000 m szintemelkedést jelent. Az elsődleges számításaim szerint ez a Mátraháza – Kékestető szakasz 33x történő megtétele. Tavalyi tapasztalataim alapján (Kékes 10x) 30-35 perces körökkel számoltam, de azért kalkuláltam egy kisebb megrogyással is… Ez nettó időben 16-17 órát jelentett papíron, plusz a pihenő idők, frissítés, fáradás… Hajnal 4 órára terveztem az indulást a mátraházai parkolóból. Ezt sikerült tartani! :-D
Az első meglepetés akkor ért, amikor először felértem Kékestetőre. A Garmin 830 órám, amivel mértem a túrát, 274 m szintemelkedést mutatott. Csak??? Ez a betervezett 300 m-nél közel 10%-kal kevesebb! Ez nem esett jól! A tervezett 33 mászással is „csak” 9 000 körül lesz a szintemelkedés… Ment a matek a következő körök alatt, de egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a 10K nem, vagy nem úgy és annyi idő alatt lesz, lehet meg… aztán rájöttem, hogy el kell engednem, azzal főzünk, ami van, meglátjuk mi lesz. Nyomtam tovább a köröket. Hajnal 4 és délelőtt 10 óra között az első 6 óra után, a 12. kört követően tartottam egy kisebb szünetet, mezt kellett cserélnem, mert akkor már érezhető volt, hogy Everesting ide vagy oda, fagyási sérüléseim nem lesznek… akkor már kezdte elérni a hőmérő higanyszála a 25 fok körüli hőmérsékletet… Eddig a pontig stabilan tudtam tartani a 32’ körüli köridőket. Az ezt követő 6-7 kör, 3, 3,5 óra maga volt a pokol. Még fél távnál sem tartottam, nem láttam a fényt az alagút végén és durván befűtöttek odafent. Aztán a 17. kör környékén betoltam egy SIS Surge zselét – ebből 2 db volt és a nehéz időkre tartogattam, de úgy éreztem, eljöttek azok az idők! (Erről azt kell tudni, hogy egy durván koffeines (200 mg) energia gél. A miheztartás végett egy eszpresszó koffeintartalma kb. 50-70 mg.) Ez a „kis csoda” átsegített a nehézségeken! :-D
A 20-22. kör környékére terveztem egy nagyobb pihenést, frissítést, addig ki is tartott. Ezt a nagyobb pihenőt a 19. kör után ejtettem meg. Levettem a cipőt, zoknit cseréltem, ettem egy komolyabb szilárd kaját, ami egy kis adag, saját készítésű juhtúrós tejszínes csirkemell volt szarvacska tésztával. Megittam hozzá egy kólát, aztán jött a hengerelés. Na, ez volt csak az igazi meglepetés! Ezt a nyújtó hengert a páromtól kaptam, ezzel vett rá (gyönyörű pedagógiai érzékkel), hogy használjak ilyesmit. És most mutatkozott csak meg igazán ennek a pozitív és jótékony hatása! Egy kb. 10 perces hengerelés – vádli, hátsó comb, fenék, hát és elülső comb – követően úgy tudtam visszaülni a nyeregbe, mintha akkor kezdtem volna el a tekerést! Nem akartam elhinni, amit éreztem, tényleg hihetetlen volt, csak ajánlani tudom a rendszeres használatát edzések után is. Én is használtam már egy ideje edzések előtt, után, ahogy kijött, de itt, egy ilyen hosszútávú, megterhelő mozgás után mutatkozott meg igazán a kedvező hatása! Ekkor olyan fél 4 körül járt már az idő, nekiveselkedtem a maradék távnak. Nem számolgattam, nem néztem az órát, hol járok, csak róttam a köröket. Lassan átbillentem, itt már kezdett könnyebb lenni, mert ugyan a hőmérséklet nem enyhült, 30 fok körül járt, de a „kevesebb van előttem, mint mögöttem” nagyon jól tud hatni az ember pszichéjére, nálam sem volt ez másként. Este 7 körül megérkezett a kedvesem és az egyik jó barátom a kislányával szurkolni, illetve a kihívás végeztével haza vinni. Az első (naiv) tervek szerint este 9 körülre vártam, jósoltam magam, de mikor közöltem, hogy még 8 kör van (ráadásul az is csak az „Everesting”-hez), akkor gyorsan ki tudták ők is matekolni, hogy az bizony minimum 11 óra lesz. De lelkesek és kedvesek voltak, megvártak, kitartottak, biztattak, amiért külön köszönet nekik ezúton is, nagyon jól esett! (Én tuti leléptem volna!!! :-D)
A kis szurkolótáboromnak köszönhetően már gyorsan elteltek az utolsó körök, igaz, időközben szép lassan besötétedett és 9 után az utolsó 3 kört már sötétben kellett megtennem, ami azért extra veszélyeket hordozott magában. Nem feltétlenül a sötét, hiszen egy 700 lumen erősségű első lámpa tud akkora fényt adni, hogy egy sík úton történő ereszkedés nem okozhat gondot. Viszont a rengeteg vadállat, ami napkeltekor és napnyugtakor birtokba vette a saját kis territóriumát hihetetlen volt, nekem kis városi betolakodónak! Ezzel már a hajnali induláskor is szembesültem, én életemben nem láttam ennyi vadállatot, mint most, pedig nem vagyok egy Beton Tarzan. Őzek, mókus, muflon csorda, rengeteg madár, vízisikló és még biztos sorolhatnám, ha persze ismerném őket. De a lényeg, hogy lenyűgöző volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom a napfelkeltét egy ilyen csodálatos erdőben és környezetben, kilátással, egyszerűen felejthetetlen. És itt lassan rátérhetünk az élmény részére is…
Élmény volt az biztos! Amikor tavaly 10x felmentem, nem éreztem semmi különöset, egy jó állóképességi edzés volt, ezzel szemben most azért ezt nem mondhatom el, ami persze öröm! Az utolsó körben felkísért autóval a lelkes kis szurkolótáborom, ami nagyon kellemes érzés volt, hálás vagyok jó sorsomnak, Értük! A hegy végül „felengedett magára 33x”, ahogy kértem tőle, és minden gond nélkül le is tudtam jönni, amiért szintén hálával tartozom „neki”. Erővel és elszántan készültem erre a megmérettetésre, alázattal álltam a teljesítéshez és a hegyhez. Biztos lehetett volna több és jobb, de összességében most úgy érzem elégedett vagyok, ámbár pici hiányérzetem van. Nem versenyként álltam neki, és nem „limitet” mentem. Nem vagyok versenyző, soha nem teljesítettem ilyen szintkülönbséget, vagy hosszú idejű tekerést, ez az un. „ultra” teljesen ismeretlen volt számomra, ezért óvatosan álltam neki. Nem volt bennem különösebb bizonyítási vágy (tudom, hogy ebben van „némi ellentmondás! :-D), nem akartam senkinek megmutatni semmit, egy jó kis „csatának”, játéknak fogtam fel az egészet, ami számomra inkább volt mentális, mint fizikai erőpróba. Nagy öröm számomra, ha esetleg a példám mást is ösztönöz a rendszeres testmozgásra. És ha már rendszeres testmozgás… bevallom azt hittem, napokig nem fogom kívánni a bringázást, de nem így volt. Ennek valószínűleg tényleg a rendszeresség az oka.
Saját példámból tudom, hogy 40 év fölött, a kisfiam, a párom, a munka mellett nem egyszerű a testmozgást és főleg a rendszerességet beiktatni, de ha sikerül annak megvannak a jótékony hatásai. Egy nagy titok van talán, tényleg nem szabad abbahagyni! :-D Mindenkinek más lesz a motiváció – nekem elég, ha reggelente ott a feladat a telefonomon, mit kell ma végrehajtani, mást a versenyszellem fog előre hajtani – de nem is ez a lényeg, hanem hogy csináljuk! Ha esik, ha fúj, ha meleg, ha hideg van, menni kell. Olyan ez, mint az élet… Hajrá!
Kezdődhet a Bianchi Challenge!!! :-D
Frissítés
Egy ilyen hosszútávú megmérettetés egyik legfontosabb része a fizikai felkészülés mellett a folyamatos frissítés. Megoldható a tápanyag bevitel, utánpótlás hagyományos étrenddel is, hallottam, hogy volt, aki simán letolta pogácsa, kakaóscsiga kombóval, úgyhogy egyáltalán nem lehetetlen. Én ennél kicsit szakmaibb megközelítést választottam. A Nutridepo.hu által forgalmazott és nálunk is megtalálható SIS termékekre tettem le a voksom (https://bringaland.hu/index.php?route=product/list&keyword=sis&category_id=338&description=1) A forgalmazó szakmai tanácsait figyelembe véve a tőlük kapott termékeket kipróbálva állítottam össze a frissítésemet. Eddig is használtam edzéseken a zseléiket és a szeleteket, és itt is főleg ezeket toltam. Ajánlott szénhidrát bevitel 60-90 g között van, nyilván ez terhelés függő is. Mivel én nem maxon mentem, hanem a cél az volt, hogy egy folyamatos állóképességi zóna közepét tartsam, a 60 g elegendőnek tűnt… és az is volt. A frissítéssel kapcsolatban szakmai oldalról kaptam azt a tanácsot, hogy ilyen hosszú terhelés alkalmával (5 óra felett), már a fehérjét is pótolni kell, ahhoz kaptam tőlük a Nutrition X Big Whey tejsavófehérje italport.
Az étkezés mellett a másik nagyon fontos láncszem volt (főleg ebben a 30 fok körüli melegben) a hidratálás. A tapasztaltabbak, többek között Halász „Kolombusz” Krisztián kollégám is azt javasolta, hogy a vizet lehetőleg kerüljem, ugyanis a víz nem pótolja az izzadás következtében elvesztett fontos ásványi anyagokat, nyomelemeket, sót, így a kulcsomban mindig volt valamilyen pezsgőtabletta (magneziumos, eletrolite-os, stb.), hogy pótoljam a szükséges dolgokat.
Nagyon fontos, hogy csak olyanokat használjunk élesben, amiket egyébként már kipróbáltunk, tudjuk, ismerjük a ránk gyakorolt hatását, esetleges mellékhatását. Szerencsés alkat vagyok, a gyomrom jól tolerálja ezeket az étrendkiegészítőket, űrkajákat is.
Az ilyen hosszabb tekerések alkalmával érdemes a lehető legváltozatosabb étrendet összeállítani.
Ezek alapján a fent felsorolt zselék, energiaszeletek, fehérjék és pezsgőtabletták mellett vittem még magammal banánt, vágtam fel zöldséget, gyümölcsöt, ami be volt hűtve, „melegszendvics katonákat” készítettem illetve zabpelyhes, mézes, aszalt gyümölcsös házi sütit, amit a kedvesem készített.
Számomra fontos, hogy változatos legyen az étkezés egy ilyen hosszú túra alkalmával, ne csak két féle ízű zselét és energiaszeletet tudjak variálni. Terveztem egy „főétkezést” egy nagyobb szusszanás alkalmával, úgy a 22. kör körül. Ennek az ideje az életben a 19. kör után jött el, de ott éreztem egy olyan lélektani határt, amikor meg kellett állnom egy komolyabbat frissíteni. Ekkor ettem egy előre elkészített kis adag szarvacska tésztát, juhtúrós, tejszínes csirkemellel, előre felvágott, sózott zöldséggel, hűtött gyümölccsel, utána kólával. A maradék utolsó harmadot a szokásos kis melegszendvicsekkel, zselével, szeletekkel toltam le.
Technika
A Bringám egy gravel bringa, egy Specialized Diverge Sport 105-s szettel elöl 48/32, hátul 11/34-s sorral, carbon kivitel, nem mértem meg pontosan, de 9,5 – 10 kg között van a súlya.
A táv mérését egy Garmin 830-s órával követtem, amit a Bringaland-ból kaptam kölcsön és egy teszt óráról van szó! Keressétek nyugodtan, kipróbálható tesztelhető a 1030-s modellel együtt illetve a hozzá párosítható Radar hátsó lámpával! Érdemes kipróbálni!
Rádió 1 Balázsék reggeli show– riport
https://soundcloud.com/radio1hungary/felhivtuk-danko-gyurit-aki
