Végre egy igazi pro XC bringa. Szeretem én a fullykat meg a trail bringákat, de azért mégiscsak merev XC bringákon szocializálódtam, több kevesebb sikerrel, így ezek örökké kedvesek lesznek számomra. Ráadásul mostanában kevesebb ilyet használok, úgyhogy nagy volt a boldogság, mikor megkaptam.
Csak az az egy dolog árnyékolta csak be az örömömet, hogy ez nem az én méretem, ha jól kihúzom a nyeregcsövet akkor épp elfértem ugyan rajta, de egy ilyen kihegyezett technikánál azért mégiscsak az lett volna az igazi, ha a méretem. Ez nem panasz, így is nagyon hálás vagyok érte a Bringaland kerékpárüzletnek, csak hozzátartozik a tényekhez.
A váz egy 2019 es modell igazából, de mivel azóta sem a geometrián sem az anyagon nem igazán változtattak, a felszereltség meg ezen amúgy sem teljesen gyári, így ennek nincs igazán jelentősége, most is aktuális.
A Methanol szépsége vitathatatlan, tényleg az egyik legszebb váz a piacon, nekem régen is bejött ez a Celeste szín és most sincs ez másképp. Ez így matt kivitelben meg még királyabb, bár a takarítása egy fokkal macerásabb, bele ragad kicsit a kosz. A 940grammos váz Carbon HM Monocoque anyga amúgy a NASA fejlesztése, valami spéci viscoelasztikus anyaggal kevert rezgéselnyelő carbon, amit ha őszinte akarok lenni terepen annyira nem érezni, de erre még visszatérek. A középcsapágy Press fit rendszerű, bowdenek integráltak és tök alap, hogy boostos.
A teleszkóp egy Rock Shox SID Ultimate, carbon nyakkal és vállal, boost agyakhoz, szóval fincsi merev, de a karakterétől elsőre nem voltam elájulva. Persze lehet, hogy még állítgatni kellett volna, meg pettingelni vele egy kicsit. De azt hiszem inkább arról van itt szó, hogy ez nagyon versenyzősre van szabva és nem kényelemre. Bár nem vagyok jártas benne, de azt hiszem egy versenyautó futóműve sem lesz olyan lágy és komfortos, mint ugyanazon autó utcai kivitelének, de versenyre mégis jobb. És ha így nézem, akkor viszont nagyon rendeben volt, versenyzésre tök ok, feszes, merev, jól csillapít nem izeg-mozog feleslegesen, csak ha kell. Ezt a gépet meg ugye mégiscsak ilyesmire találták ki.
A szett 1×12 es XT, amibe szerintem nem nagyon lehet beleállni. Tök jó mindene is, teszi a dolgát. Szépen vált, fék atom, hajtókar merev, nem lehet nem szeretni. Szerintem kicsit lábon is lőtte magát ezzel a Shimano. Ilyen XT szett mellett tuti nem fogok soha XTR-t venni, mert már nem tud annyival többet adni nekem. Inkább csak súly és tartósság terén verheti az XT-t. Jó, aki full profi annak ad, de egy átlag felhasználónak igazából kb. felesleges.
A kerekek Fullcrum Red Passion 3, ugyan nem ez a gyártó csúcsmodelljei, de azért felső polcos termék 1550 grammos súllyal, tehát könnyű és merev, teljesen meg voltam velük elégedve.
A Schwalbe Racing Ralph és Racing Ray külsők egyfelől kurva jók voltak, a minta és az anyag nagyon rendeben van, másfelől 2.1 gumival nettó önszopatás bicajozni komoly terepen. Illetve jó az, de csak 65 kg alatt. Felette muszáj vastagabbal menni, mert ez nagyon ráz. Annyira fel kell fújni, hogy azzal a tapadás is csökken, de a komfortot, a rázkódás tompítását konkrétan dobhatod a kukába, és az meg már igazából egy rendes terepen hátrányt jelent.
Selle SMP nyereg van rajta, amiben nem könnyű meglátni a szépet, de tényleg kényelmes és érződik, hogy valóban más helyen támaszkodik az emberhez, mint az átlagos nyereg ezzel csökkentve a prosztatát terhelő nyomást. Ha valakinek ez fontos, akkor azt gondolom ez tényleg működhet is.
Amit nagyon tetszett még az a Pro kiegészítők voltak. A nyeregcső is bejött, szép és zokszó nélkül tűrte, hogy nyakig ki kellett húznom. Nem fogadtam volna rá nagyobb összegben, de jól vizsgázott. De igazából a stucni és a kormány, ami nagyon bejött. Az előbbi egy Tharsis XC DI2 kompatibils kivitel, és spéci kormánycsapágy megfeszítő mechanizmussal, amit egy bele integrált feszítő anya lát el, ezt nem tudom jól leírni, inkább keress rá. A lényeg, hogy egy vezércsellel kihagyták a felső alukupakot és ezzel összességében talán súlyt is spóroltak. De mondjuk ez a rész szerintem pont kapufa, elég szívás ezzel feszítgetni a kormánycsapágyat. Viszont nagyon szép és merev, és ez tettszett benne, ez a lényeg. A kormány pedig egy Pro Tharsis UD carbon, 9 fokos hátrahajlással és 5 fokos emeléssel. Na az valami rohadt kényelmes volt, mind a formája, mind a carbon komfortja és jó kontrollja.
Na ennyit a száraz tényekről, és végre próbáljuk ki…
Hát az első kör az szívás volt. Ennek két oka van, az egyik és elsődlegesen a gumi, mint írtam, remek darabok ezek, de nem a 76 kilómhoz, 2.1-es méretbe. 65 vagy max. 70kilóig könnyebb terepen ok, de felette csak nagyobbat szabad használni. A másik, de sokkal kisebb mértékben zavaró dolog ugye a váz mérete volt. Ezt sajnos nem is tudtam orvosolni és bár így is szuper bicaj volt, de a méretemben tuti még ettől is jobb lett volna.
A gumi problémát viszont gyorsan megoldottam két rendes 2,2-es, de jóval ballonosabb gumi felrakásával és láss csodát a bicaj megszelídült, nem akart leesni az útról többé. Úgy ment lefelé ahogy az kell, stabilabbá vált, de még mindig megamaradt a pontos kezelhetőség, sőt így lehetett valóban kezelni, addig inkább mentenem kellett a menthetőt. Jó mondjuk hozzátartozik a dologhoz, hogy a csapat, akikkel akkor mentem, mikor 2.1-es volt még rajta, ők mind fullyval voltak és nagyobb gumikkal, és nem is kezdők voltak. Szóval iparkodni kellett. Itt visszakanyarodnék a váz rezgéselnyelő képességére, amit kiemel a Bianchi. A 2.1 es gumival nincs az a rezgéselnyelő anyagösszetétel, ami képes kompenzálni a gumi keménységét. A ballonos gumikkal meg rögötön annyival kényelmesebb az egész, hogy onnan meg talán ennek már nem is marad akkora jelentősége, szerepe. Szóval nem tudom a gyakorlatban ténylegesen mennyi pluszt ad a váz komfortjához ez az extra rezgéselnyelő képesség. Szerintem montin nem olyan sokat, ez inkább road-on jöhet ki a kisebb rázkódásoknál. Én inkább csak azt éreztem belőle, de lehet ők is erre gondoltak, hogy nem vibrál be a váz nagyobb terhelésnél, lefelé vagy kanyarokban, hanem jó feszes marad és teszi, amit kérsz tőle. De olyat, hogy mondjuk jobban elnyelné a lentről érkező ütéseket, én nem nagyon éreztem. Bár, ha választanom kell a kettő közül, akkor lehet inkább az előbbi tulajdonság meglétét tartom fontosabbnak, szóval valamit mégiscsak tud.
Ami viszont nagyon érződött, hogy igazi profi bicaj, merev, gyors és precíz, nem veszíti el az ívet a kanyarban, megy amerre fordítod. Csak tudd hova kell fordítani, mert ez nem javítja ki a hibáidat.
9.7 kilós súlyának köszönhetően fölfelé repült, csak a kemény gumi tapadása szabott határt neki itt is néha. Tekerésre is nagyon merev a váz, bár talán ennek érdekében áldoztak be némi sár tűrő helyet a láncvillánál, így viszont elég kevés hely maradt ott, mindössze kb. 2-2 mm a vastagabb gumikkal, ami azért nem olyan sok, de ebben a ligában nem is egyedi.
Amúgy nagyon arányos a váz minden részlete és formája szexi. Nagyon tetszett ez az olaszos design, tényleg olyan, mint egy szép sportkocsi. Úgy megkívánja az ember, de nagyon!
Leginkább a versenyzők és a teljesítményorientált ridereknek ajánlanám, a gyártó is egyértelműen nekik szánta. Ez nem egy túra bicaj, hanem egy igazi versenygép. Ha elég jó vagy segít neked, ha nem akkor elvesz az élményből.