Szia Gyuri! Kérlek, mutatkozz be nekünk!
Dankó Gyuri vagyok, immáron 5 éve vagyok a Bringalandban. Üzletvezetőként kezdtem, azóta is ebben a pozícióban dolgozom.
Építem a csapatot, amit az üzlet vezetése mellett a legfontosabb feladatomnak tartok. Emellett a kreatív feladatok egy részéért is én felelek.
Mikor és hogy ismerkedtél meg a kerékpársporttal?
1985-86 körül, volt egy osztálytársam a debreceni sportiskolában, aki országútizott és egyik tavasszal elmentem vele bringázni a Debreceni Sport Iskolába.
Ezt 3-4 hónapig csináltam, de jött a szeptember, és akkor azt be kellett fejeznem, mert sajnos nem voltam elég szorgalmas tanuló, a bicózás mellett. Ez egy időigényes sport… elmenni a helyszínre, felvenni bringát, letekerni az edzést, bicót vissza, onnan haza…
Ez egy legalább 4 órás délutáni elfoglaltság. Hulla fáradtan edzések után már nem lett volna tanulás, a nagymamám - aki nevelt - ezt vágta, így szigorúan letiltott. Ismert, így jól tette… - a tanulás szempontjából. Nekem persze akkor nagyon hiányzott, párszor volt olyan is hogy azt álmodtam, bringázom…Idővel ez elmúlt, elengedtem a sportot is, maradt a suli, tanulás, bulizás, ezért egy jó darabig teljesen kimaradt a kerékpár az életemből. 33 éves koromban rájöttem, hogy kéne sportolnom valamit. Mindig is mozogtam, futottam, edzettem teremben (a vizuális effektek végett :D ), de ilyen elhivatottan nem csináltam semmit. Igazából, nem is szerettem a teremben edzést, mindig unalmasnak monotonnak találtam, és az ottani légkör sem fogott meg soha.
Egy Balaton körbetekerés alkalmával visszajöttek a régi élmények. Akkor egy acél, merevvillás 26”-os montit kaptam egy havertól és ez újra beszippantott. Utána jött a monti és onnantól kicsit komolyabban vettem.
Az első új montimat a Bringalandban vettem 2009-ben, még a pince helységben volt a bolt, a Dózsa 64-ben.
Az egy Trek 4300 volt 26-os alu vázas, V-fékes, voltam vele a Dolomitokban egy 3 napos Stonemann kihíváson, innentől szinte biztos volt, hogy ez így megmarad az életemben.
Milyen szakágban bicajozol?
Alapvetően gravel. Mikor ide kerültem a landba, volt montim, aztán vettem országútit is. Idővel rájöttem, hogy azért a hegyek, az erdők a szerelem, viszont itt Magyarországon, ahhoz ahogy én szeretek bringázni, nincs feltétlen szükség a montira. Egy gravel bringával is elmegyek olyan helyekre ahova mountainbike-al tudnék, erőnléti és technikai szempontból legalábbis. Egy 2 órás tekerésből 5 perc volt az, amikor igazán kihasználhattam a monti előnyeit, hogy pl. van benne egy teleszkóp, ami miatt a lejtőkön élvezetesebb.
Olyan elenyésző ez az arány, hogy rá kellett jönnöm idővel, hogy ez a “monti-országúti keverék” lesz számomra az ideális.
Így a gravel be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet. Ezzel a bringával bárhol el tudok menni, a budai hegyektől, a Tisza-tóig, vagy a Balatonra is elbringázom vele zokszó nélkül.
Hány bringád van és milyenek?
Alapvetően egy, és van egy “csótány” a FAVORIT, a sárvédős, egyenes kormányosra átalakított “hasznosbicó”. Köszi Máté!
A fő bringám pedig egy Cube gravel.
Egyik bringádat mutasd be nekünk!
FAVORIT = Csótány! :-D
Viccet félretéve egyértelműen a gravelt mutatnám be.
Ez egy Cube Nuroad SL C:62 (karbon) 2021-es évjáratú 56-os méret. Olyan szerencsés helyzetben vagyok a munkámból adódóan, hogy nagyon sok bringát ki tudtam, tudok próbálni ebben a kategóriában. Volt Specialized Diverge-em, próbáltam a Bianchi Arcadex-et, a 3T Racemax-ot stb. Ezek alapján olyat nem lehet kijelenteni előre, hogy kinek melyik bringa lesz a legtutibb, de azt tapasztaltam, hogy nekem, személy szerint, a testalkatomhoz, testarányaimhoz, a bringázási szokásaimhoz ez a Cube vált be eddig a legjobban. Merevségre/rugalmasságra, geometriája pont ideális számomra.
A felszereltséget tekintve, talán az extra, hogy Sram Force egytányéros karbon hajtás van benne 44-es lánctányérral, emiatt hátul nem gravel, hanem elektromos Eagle XX1 monti váltó van, 12-es, 10-50-es kiosztással, amivel tényleg bárhol el tudok menni.
Gyári setuptól, apróságok térnek csak el. A kormányt egy baleset miatt kellett lecserélnem, ezért ha már így alakult, fejlesztésképpen egy 3T aero-s gravel kormányt kapott, amit korábban már próbáltam és nagyon tetszett.
Legutóbb a gyári Newmen kerékszettet cseréltem le, mivel szerintem a gépnek ez volt a gyenge pontja. Fulcrum Wind 40 került bele. Igaz, hogy ez egy országúti, karbon, 40mm magas felnikkel szerelt kerékszett, de nagyon erős, merev. Bár országúti bicóba tervezték, de elég széles ahhoz, hogy 45mm, széles gumikkal gravelre használjam.
A gumiból az én bringázási szokásaimhoz ez a méret vált be eddig a legjobban. Ha keményre fújom (3,5 bar), jól tudok haladni aszfalton, de alacsonyabb nyomáson (1,8 – 2 bar) terepen is nagyon komfortossá teszi a bicózást. A Schwalbe G-one-tól a Pirelli-ig nagyon sok külsőt kipróbáltam már, de engem a jelenlegi WTB Riddler győzött meg a legjobban. A nyerget Specialized Romin Evo-ra cseréltem egy BG beállítás alkalmával. Télen egy 32C országúti gumival használom a téli erőfejlesztő, alapozó edzések alkalmával sokkal több az aszfalt. A tapasztalataim alapján, nagyobb biztonságban érzem magam jó országúti gumikon a hideg, nyirkos, nedves aszfalton, mint a gravel gumikkal.
Az alábbi kérdéseket a kollégák tették fel neked:
Ati: Mi motivál a legjobban reggel, hogy elindulj bringázni?
Talán Balázs… :D (Simon Balázs, https://tallcoach.hu/, edző, ő csinálja nálunk Bringalandan bikefit beállításokat)
Azaz az edzésterv. Nekem kell az edzésterv. Balázs mikor kérdezi, hogy mire készülök, a válaszom: semmire. De bennem van az igény, hogy menjek, formában tartsam magam. Mint mindenki másnak, nekem sem egyszerű felkelni korán reggel és elindulni, de mikor tudom, hogy ott az edzéstervem, Balázs megírta, dolgozott vele az nekem egyértelmű motiváció. Persze évente el tudok menni egy-két versenyre az is tök jó, de ezek az edzések, nem kifejezetten az aktuális soron következő versenyre készítenek fel, hanem csak szinten tartás számomra. Nem vagyok az a versengős típus.
Nem jellemző rám, hogy mindig meg akarnám mutatni, hogy jobb vagyok másoknál. Az országúti versenyek elég messze állnak tőlem. A gravel, illetve a KLND versenyek azért szimpatikusabbak számomra. Tavaly voltam is kb. 4 ilyen túrán. A Bringalanddal kiállítóként is megjelenünk ezeken az eseményeken, így ismerem, belelátok és tetszik ez a vonal.
Indulóként talán az jött be leginkább, hogy itt mindenki úgy tolja le ahogy számára kényelmes. Aki szeretne versenghet, aki csak jó hangulatban akar egyet tekerni, akár saját kis társaságával az is remekül érezheti magát. Persze az elejében vannak iszonyat erősek, kimagasló teljesítményű emberek, de ez nem vesz el semmit abból, hogy egy lelkes hobbista kihívásként teljesítse az adott távot. Ez is egy motiváció, hogy egy ilyen rendezvényen, akár 120-140km-t is le tudok tekerni úgy, hogy nem esik nehezemre. Inkább az élmény része miatt csinálom ezt is, mintsem hogy a dobogó, vagy valamilyen helyezés motíváljon.
Andi: Mi van a táskádban?
Van egy Spéci montis háromszög kemény táska a bringámon, amit rá tudtam applikáni a kulacstartómra.
Ez nekem bőven elég szokott lenni. Ebben van egy CO2 patron fejjel, gumileszedő, szelep, patentszem, egy tubeless javító készlet, egy gumikesztyű, egy mini szerszámkészlet. Ezekkel kb. mindent meg tudok oldani amihez nem kellenek feltétlenül műhely-körülmények.
Lekopogom, a rendezvényeken és a tekeréseim 95%-án nem vol műszaki problémám. Ez persze nagyban köszönhető a rendszeres karbantartásnak, ápolásnak. De pl. egyszer Krisztiánnal (kollégánk) bringáztunk együtt, elszakadt lánca, és akkor nagyon jól jött, hogy volt nálam patentszem.
Gergő: Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb amit elértél ebben a sportban?
Ez egy nehéz kérdés, mert ugye élmény bringázom. Mondjuk a mikor tavaly kitekertünk Marcival (Gangel Marci KLND) a Giro-ra az nem volt rossz!
4, 4 és fél nap tekerés végig az országon, Szlovénián, Ausztrián át Olaszországig. A táv így is több, mint 870 km volt és 9 000 m szintemelkedéssel. Ez a több napos túra nagy élmény marad. (részletes beszámolót olvashattok itt: https://bringaland.hu/blog-2/3t-magyar-kanyar-a-tenyleg-nagy-klnd-171)
Két éve megcsináltam az Everesting Challenge-et, mert szeretek hegyre menni. Ez a Mount Everest magasságával, 8848m megegyező szint teljesítése egy nap alatt. Ez végül több mint 9000m lett, ez már mondjuk inkább teljesítmény, de élménynek is nagyon jó volt.
Egy ilyen alkalmával sokat tanul az ember magáról, a frissítésről meg kb. mindenről… ez egy jó történet. :)
István: Van-e bármilyen nagy bringás kihívás tervezve az idei évre belföldön és/vagy külföldön?
A terv a Strade Bianche volt, ezen ugyebár már túl is vagyunk. VIDEÓ HAMAROSAN!!! :-D
Erre azért készültem, edzettem, görgőztem, télen is mentem amennyit csak tudtam, a rossz időjárási körülmények tökéletesek a mentális edzéshez. Hiába március, de ott lehetett volna nagyon rossz időjárás is, úgyhogy erre fel kell készülni, mert ha hideg van, ha esik, ha fúj, akkor is menni kell. Erre tökéletes a téli tekerés. A következő az egy eredetileg júliusra tervezett külföldi filmforgatással összekötött projekt lett volna, amit későbbre halasztunk. Ezért erről egyelőre még nem beszélnék…
A KLND pilisi körét már nagyon várom, ott a hosszú távot céloztam be, ami kb. 120km és 2000m szint. Mint említettem, szeretem a hegymenetet, főleg a külföldi több km-es, hosszú emelkedőket, de most beérem a hazai hegyeinkkel is!
Viki: Számodra mi a bevált kaja, ha eléhezel tekerés közben?
Ha eléheztem, akkor már semmi. :D
Mos pont a Strade-n jártam meg, nagy tanulópénz volt. Tavaly olvastam, hogy Valter Ati, -szintén a Strade után- nyilatkozta, hogy elszúrta a frissítést. Egy murvás emelkedőn meghúzta a sort, majd egyszer csak eltűnt a mezőny elejéből. Ő is vitt be mindig elegendő szénhidrátot, ette a zselét, a szeletet, ahogy kell, viszont nem figyelt arra, hogy igyon eleget, így amit bevitt tápanyagot nem szívódott fel. Szóval van, hogy azt hiszed, időben eszel és minden oké, tök jól vagy, mégis egyszer csak pukk…
Hasonlóképpen jártam én is. Mikor elindultunk a Strade-n 1°C volt, és a legmagasabb hőmérséklet is 15-18°C volt, dél és 2 között, tehát nagyon hűvös volt, ezért az első 4 órában elég keveset ittam. Ettem rendesen energiaszeletet, banánt, zselét, de inni nagyon keveset (7 dl) ittam az első 100km-en. Egyszer csak éreztem, hogy valami van, valami nem oké. Észrevettem, hogy száraz a szám, ebből tudtam, hogy keveset ittam. Elkezdtem mindent magamba tömni, ami csak nálam volt, és olyan sokat inni amennyit csak tudok, de akkor már hiába. Időben kell enni, és inni!!! mert utólag már nem lehet orvosolni.
Általában ilyenkor jó a magnéziumos szőlőcukor, ez szokott nálam lenni. DM-ben lehet kapni ilyen egyesével csomagolt szőlőcukrot, nekem az bevált, illetve a koffeines zselé. De pl. a koffeinnel is óvatosan kell bánni, mert ha túl sokat visz be az ember, elgörcsölhet… Szóval nincs erre egy tökéletes bevált receptem, de mindenképp meg kell előzni az eléhezést. Amúgy meg a Marlenka és a kóla sem rossz… :D
Matyi: Ha választhatnál, hogy 5km/h-val tudsz repülni, vagy 100km/h-val futni, melyiket választanád? :D
Hahaha :D Milyen kis filozofikus kérdés. Elgondolkodtató.
Valószínűleg a repülést választanám. Oké az 5km/h az egy lassú repülés, kb. gyalogtempó, de nincs megadva a magasság, így biztosan a repülést mondanám.
Áron: A Bringaland előtt mivel foglalkoztál?
Debrecenből származom, miután felköltöztem Budapestre, 98-ban, először egy faipari cégnél dolgoztam, ott végigjártam a ranglétrát. Raktárvezető helyettesként kezdtem, és kereskedelmi asszisztensként mentem át ennek a cégnek egy leányvállalatához, ahol már kereskedelmi vezetőként dolgoztam, és ebből a pozícióból váltottam 10 év után.
Reklámszakmában folytattam, egy ügynökségnél. Grafikai tervezést is tanultam, ennél a cégnél produkciósként dolgoztam, ami főleg a sokféle szakmai ismeretekre, azok összehangolására és a kommunikációra épül. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ügyfél és a gyártás közti kivitelezési megoldásokat optimalizáltam mindenféle platforomokon, a kreatív igényeket lefordítottam szakmai nyelvre, ahogy mi mondtuk, magyarról magyarra fordítottunk.
Iroda dekortól kezdve, a nyomdai gyártáson, az Auchan zöldséges piaci installáción át online megjelenésig mindent menedzseltem.
Ezt kifejezetten szerettem, mert nem volt két egyforma napunk, és nagyon kreatívnak kellett lenni. Szuper volt, rengeteget tanultam két zseniális mentoromtól emberileg és szakmailag egyaránt.
Persze ezt is meg lehet unni, az állandó kapcsolattartás, az ügyfelek kezelése egy idő után kicsit sok lett, eljött az ideje, hogy tovább lépjek…
Így a hobbi szintű kerékpározás hatására a reklámiparból jelentkeztem a Bringalandba, barátom, Gábor üzletébe. Itt igazán itthon érzem magam, bízom benne, hogy 10 évnél tovább maradok…
Hálás vagyok, hogy az elmúlt 25 évben mindig olyan munkám volt, amit imádtam, szerettem. Mindig fejlődtem, tovább tudtam lépni…
A mai napig szeretek bejárni a munkahelyemre. A nehézségekre inkább kihívásokként tekintek, pozitívnak és kreatívnak kell maradni.
Mázlista vagyok.
Edó: Ha a kerékpár nem létezne a világon mit csinálnál?
Feltalálnám. :D :D :D
Máté: Kipróbálnád magad a bringázás egy másik válfajában is? Eljönnél-e egyet bikeparkozni vagy benevezni egy Enduro versenyre egyszer "just for fun"?
Mikor ide kerültem a Bringalandba, az első célom az volt, hogy csapatot építsek az egyébként remek egyéniségekből. Volt, aki kijelentette, hogy soha nem lesz itt csapat. Hál’ Istennek nem lett igaza, az elmúlt pár évben ezt sikerült megváltoztatnunk, és erre nagyon büszke is vagyok. A kezdeti időkben szerveztem is egy csapatépítő tekeréseket, ami azóta már hagyomány lett. Mivel akkor nekem is montim volt és nem ismertem a többieket, mondtam, hogy menjünk el montizni.
Kovács “Kokó” Laci is már itt dolgozott, Máté (Veres Máté) is akkortájt került ide, Kusz Matyi, Miki kollégánk, akik mindnyájan montis beállítottságúak voltak és hozzám képest durván jobban kezelték a kerékpárt, nem ilyen hobbi montisok voltak, mint én akkoriban.
Találkoztunk a Normafán, elindultunk az Erzsébet kilátó fele szépen feltekertünk, gondoltam ott majd a kis turista útvonalakon legurulunk… aztán Kokó egyszer csak bedöntötte egy jobbos kanyarba és eltűnt a bokrok között, majd mindenki utána, így én is.
Akkor egy Merida BigNine 29”-es Mtb-om volt, full SLX 2x10-es, tárcsafékes, Fox telóval, szóval egy jó kis XC montim volt, gondoltam, mi baj lehet?!
Mint kiderült, ezeket az ösvényeket én nem nagyon ismertem és nem egy XC bringának és az én technikai felkészültségemnek lett kitalálva. Az lendület kb. 1 pedig tartott… :D :D :D talán egy kisebb lelépetőn még leengedtem, a következő már olyan volt, hogy azt sem láttam, hova érkezem, csak egy egy nagy kőhalom volt előttem. El is dobtam a bringát valahogy leérkeztem, aztán összeszedtem magamat meg a bringát, és lesétáltam a bicajjal a vállamon. Lenn találkoztunk és kérdezték a többiek, hogy mi van, elestél? - nem csak leszálltam mert nekem ez sok. :D
Ekkor jöttem rá, hogy mi az az enduro…
Ha gyakorolnám sokat és meglenne a rutinom, akkor persze elmennék, miért ne, de így, jelenleg ennél parásabb vagyok. Egyelőre csak nézőként, ahogy tettem azt Kokó DH bajnoki címénél is!
Mivel töltöd az időt akkor, amikor nem a Bringaland ügyes-bajos dolgait intézed és nem is bringázol?
Ilyenkor legtöbbször a kisfiammal vagyok…. és vele bringázunk… :D Na jó nem mindig. A kedvesemmel, az ő gyermekeivel, és ahogy említettem a kisfiammal töltöm ezt az időt, tehát a családon van a hangsúly. Az edzést is úgy intézem, hogy szem előtt tartom, a családomat. Hétvégente igyekszem reggel letudni az edzést.
Ha sikerül pihenni eleget, akkor 6-kor felkelek, hogy 10:00-re végezzek egy hosszabb körrel is, így ez ne a családtól vegye el azt napot.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Nem tervezek túlzottan előre, kicsit úgy vagyok vele, mint egy hosszú többnapos bringaversenyen, „csak a következő napra fókuszálok”. Napról, napra kell megoldani az adott nap, vagy szakasz kihívásait. Kicsit így tekintek az életre is. Persze céges szinten vannak tervek, itt is max. egy évre előre érdemes, lehet tervezni. Azt érzem, hogy most annyi minden változik, hogy picit kreatívabbnak kell lenni, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell az adott szituációkhoz. Amikor megtervezünk valamit így egy évre előre azok, irányvonalak, szamárvezetők, amik segítenek a tájékozódásban.
Úgy érzem, ez az év nagyon meg fogja kívánni a kreatív, improvizációt, hogy kellőképpen tudjunk alkalmazkodni a változásokhoz. A magánéletben ennyi idősen már túl nagy terveim nincsenek, mint pl. a családalapítás, vagy ház projekt, vagy ilyesmi. A meglévő „értékeimre”, a szeretteimre, családomra, barátokra vigyázok, azokra koncentrálok. Várom a nyarat, várom a szezont, hosszú volt ez a tél.
