Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Man and Machine - Veres Mátéval

Man and Machine - Veres Mátéval

Folytatjuk riportsorozatunkat, melyben kollégáinkat mutatjuk be.

Ezúttal egyik szerelőnkre, Veres Mátéra került sor.

 - Szia Máté! Kérlek mutatkozz be pár mondatban!

- Veres Máté vagyok, 32 éves, kb. két és fél éve vagyok a Bringalandban, előtte egy kisebb bicóboltban dolgoztam, onnan kerültem ide. Szerelőként erősítem a csapatot.

- Mikor és hogyan ismerkedtél meg a kerékpár sporttal? 

- Gyermekként engem apám tanított seprűnyéllel a bicikli végébe dugva, itt kezdődött minden, viszont éveken át nem foglalkoztam vele. Később jött csak, hogy tudatosan kerékpár sporttal kezdek foglalkozni. 2005 környékén vettem meg az első komolyabb bringámat, egy Mongoose Fireball-t, ez egy belépő szintű dirt bringa volt.

- Milyen szakágban bicózol és milyen szinten?

- Kezdetben csak és kizárólag a dirt-re és a trükközésre koncentráltam, illetve voltak kisebb kitérők amikor a downhill-ezéssel is próbálkoztam, de végül maradtam a dirt-nél egy hosszabb időre. Azt, hogy milyen szinten azt nehéz megmondani, de talán a magyar középmezőny tetejébe sorolhattam magamat. Sajnos a profizmusig nem sikerült eljutni.

- Hány bringád van és milyenek?

- Jelen pillanatban ha mindet összeszámolom akkor van 5.
Van egy régi Favorit, egy öreg csótány, ilyen vésztartalék rohangálós, ő sajnos 3 éve nem látott napfényt. Van egy “kocsmábajárós” áthegesztett singlespeed/fixie-m is. 
Viszont a lényegesebbek: van egy gravel, Specialized Diverge, ezzel járok dolgozni és túrázni ha úgy van. Endurora van egy Kona Process-em, illetve az ugratós egy NS Bikes Suburban.


- Melyik a kedvenc az 5 körzül?
- Kedvencnek már inkább az enduro-t mondanám. A Kona…

- Válaszd ki egy bicajodat, amit bemutatsz nekünk!
- Habár a Konát mondtam kedvencnek, mégis a Dirt gépemet mutatnám be: 
A váz egy 2015-ös NS Bikes Suburban Dirt, ebből készült street-park verzió is, viszont ez kifejezetten a föld-ugratókra tervezett modell.
A villa egy 2013-as RockShox Argyle RCT a jellegzetes neonsárga színben, amúgy ez a típus-színvariáns elég ritka.
Kerekei egyedileg fűzöttek: Dartmoor felnikkel, elöl NS, hátul Novatec agyakkal, DT küllőkkel, elox-kék küllőanyákkal. Shimano Zee hajtást raktam bele RaceFace lánctányérral. Jelenleg Sram fék van rajta, de ez fogyóeszköz egy dirt bringán… :D 
Az irányítást NS Proof magas emelésű kormány és nagyon rövid XLC stucni látja el.
Egyedi tuning a monoblokk és a hajtókar közé kábelkötözővel rögzített Simpson szimmering amely nem engedi elforogni a hajtókart olyan trükköknél amikor a levegőben le kell venni a lábat a pedálról.

 

 

 

 
 

Következő kérdéseket a kollegáink tették fel neked:

- A kefirt iszod vagy eszed?

- Hahahaha?! :D - Rázva, nem keverve. Ugye Laci?

- Mi a kedvenc kütyüd?

- Fuu… Talán ami a leghasznosabb és kütyünek nevezhető az a nyomásmérőm. Igen, a kedvenc kütyüm a digitális guminyomás mérő. Tök király, minden ride előtt pontosan be tudom vele lőni a kerekeimben a nyomást. 

- Mi a kedvenc zenéd?

- Alapba’ is inkább a rockosabb vonal a jellemző rám. Bicózáshoz talán valami AC/DC vagy Billy Talent jutott most eszembe, viszont olyan hosszú a lista jó zenékből, hogy nem tudnék most kifejezetten egyet mondani. Hangulatfüggő is, hogy épp mit hallgatok.

- Minek a hatására váltottál dirt-ről endurora?

- Ez egyszerű, a Dirt-nél nagyon sokat kell bringázni. Napi szintű gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy fenn tudd tartani azt a meglévő szintet amit eddig elértél. A fejlődéshez viszont még több edzésidőre van szükség.
Pl.: tudtam tizen-pár trükköt, napi minimum 1 óra gyakorlásra van szükség csak ahhoz, hogy ezt a trükkarzenált stabilan fenn tudjam tartani. 

Mostanság erre sajnos nincs időm. Meg ugye a pályához ki kell jutni, azt karban kell tartani stb.

Az endurozás adott volt, mivel régen érdeklődtem a downhillezés iránt is és ez egy köztes megoldás. Egyébként egyre többet ugratok enduro bringával is, úgyhogy talán még a tükközés is visszatérhet!

- Van-e valami saját rekordod ami a szereléshez köthető? pl.: egy nap X mennyiségű bringát szereltél meg…

- Nincs ilyen, nem számolom. Mindig van elég szerelni való, számolgatni bármit is közben már nincs kapacitásom. Szezonban akár 20 kerékpár is megfordul a kezem alatt egy napon. Az fontosabb, hogy a munka jól legyen elvégezve.

- Mi volt a legmeghatározóbb élményed a bringázással kapcsolatban?

- Szlovéniában voltunk Maribor-ban a DH világkupa pályán és aztán meglátogattunk Trizic-ben egy RedBull dirt pályát. Talán ez volt a legmeghatározóbb bringás élményem.

- Mi az a kerékpáros pálya, hely, challenge, túra, akár verseny, ahova mindenképp el szeretnél jutni?

- Egy túrázást kötnék össze pályával. Wisthlerbe nagyon szívesen elmennék, ez a mountainbike Mekkája. Nem ismerem, nem voltam még soha de ott, biztosan feltalálnám magam.

- Egy álombringát ha kívánhatnál, mi lenne az?

- Valószínűleg egy enduro monti lenne, gondolok itt ilyenre mint pl.: Commencal Clash, Santacruz Nomad vagy Yeti. Ó igen, egy Yeti SB150-et azért el tudnék viselni. 

- Melyik tetkódat nem csináltatnád meg mai fejjel?

- Az összeset megcsináltatnám ugyanúgy, max annyit változtatnék, hogy egy-kettőt átgondoltabban, kidolgozottabban csináltatnám meg. De megcsináltatnám mindet!

 

- Mi lenne a munkád, ha nem kerékpár szerelő lennél?

- Valószínűleg ugyanúgy, ahogy a bringa is közlekedési eszköz, valami közlekedéssel kapcsolatos dolgot csinálnék. Teherautóhoz vagy személygépjárműhöz kapcsolatos adminisztratív munka. De pl. szívesen lennék vezetés oktató.



- Melyik a legjobb és a legfrusztrálóbb pálya, amin eddig bicóztál?

- A legjobb biztosan Trizic-ben a dirt pálya, az valami fenomenálisan ki lett találva. Ott azért a RedBull is jópár versenyt lezavart. Nehéz leírni szavakkal azt a látványt, ami akkor fogadott, mikor odaértünk. Magyar viszonylatban Aranyhegy az mindent vitt. A legnagyobb mumusra most nem tudok konkrétumot mondani, de találkoztam azért jópár kaka megoldássál. Amúgy nincs olyan hogy, rossz pálya, max nem eléggé átgondolt. Vagy csak szimplán nincs kész. :D De abból is mindig ki lehet hozni valamit.

- A bringázáshoz társul valami extra életérzés, vagy csak szimplán hobbi, ami egy közlekedési alternatíva is?

- Ez nekem egy életérzés, egy életforma abszolút. Tehát ezt ezen a szinten, amit én csinálok, nem lehet csak hobbinak tekinteni. Amivel az ember nap mint nap foglalkozik, az nem lehet csak hobbi.
A munkámból adódóan napi minimum 8 órát bicikliket szerelek és utána képes vagyok még bringát szerelni, akár magamnak, kollégáknak vagy ismerősöknek, vagy elmegyek még bicózni.
Ez egy életstílus.

- Mik a terveid a jövőre nézve a sportban, a Bringalandban és az élet egyéb területein?

- Nincsenek terveim a sportban, szeretnék addig biciklizni ameddig csak tudok. A legmagasabb szinten, amit csak ki tudok hozni magamból. Ha ebben versenyzés is benne van, ám legyen!
De nem vagyok igazán az a versenyzős fajta, inkább ilyen “freerider-ként” működöm, csinálom amit szeretek és kész. Bringalandban szeretném kihozni magamból a lehető legtöbbet, mind szakmailag, mind emberileg eben a jó csapatban! A szakmai oldalról szeretném kiemelni, hogy nagyon igyekszem lépést tartani a technikai újításokkal, ezáltal folyamatosan képben legyek, hogy jól tudjuk a szervizben kezelni az eddig számunkra idegen hibákat. Gondolok itt az elektromos váltás-rendszerek szervizelésére, vagy akár e-bikeok javítására. Az élet egyéb területén nem tervezek nagyon előre, lesz ami lesz és én igazodom hozzá!

- Van-e valami egyéb hobbid, kedvelt elfoglaltságod amivel szívesen töltöd az idődet?

- Hobbinak nem nevezném, elfoglaltságnak inkább. Csinálgatom a saját kis kecómat. Amit csak tudok megcsinálok magamnak, tehát ha felújításról van szó nekiugrok, ha bútort kell gyártani nekiugrok, ha nem értek hozzá, ilyen például a csempézés akkor megtanulom.

- Mit mondanál el, ami a riportból szerinted kimaradt?

- Mindenképp elmondanám, hogy örülök, amiért bekerültem a Bringaland csapatába és hogy ilyen családias, barátságos közegben dolgozhatok a szakmámban. 
Itt a munkaidőn túl is vannak baráti beszélgetések, egy-két sör mellett megosztjuk egymással a gondolatainkat a kollégákkal, néha társasozni maradunk benn a keménymaggal, néha szerelgetjük a saját bicóinkat, de soha nem volt még olyan, hogy vége a napnak és húzunk haza mert elegünk van már az egészből. Kicsit olyan mikor reggel bejövök dolgozni, mintha hazamennék.